2009. szeptember 2., szerda

Tumó gyakorlat a Bön hagyományból, III. Az Eredeti Bölcsesség tűzgömbje

Gese Tenzin Wangyal Rinpocséval elvonulás volt Buchenauban. 2009.Augusztusában
Az ezévi elvonuláson Tenzin Wangyal Rinpoche folytatta a Tumó (A belső hő kifejlesztése) gyakorlat oktatását. A Tumó olyan gyakorlat, amellyel létrehozhatjuk az üdv, gyönyör, boldogság állapotát, elégethetjük a finom elsötétedéseinket, és ezzel megnyithatjuk a lehetőséget a tudat természetes állapotában való időzéshez. Tenzin Wangyal a tanításokat a Ku Sum Rang Shar (A három Test (kaya) spontán elérése) szöveg alapján tanítja, amelyet Sardza Tasi Gyaltsen írt, az a Bön mester, aki 1934-ben elérte a fény- vagy szivárványtestet.
A tumó a belső tűzre, belső hőre, vagy bölcsességre vonatkozik. A tumó tanítások tartalmaznak támogató tantrikus gyakorlatokat és Dzogchen gyakorlatot ahhoz, hogy elérjük a megszabadulást. Ezek a gyakorlatok megkövetelik a test finom csatornáinak és a bennük áramló energia mozgásoknak a mélyebb megértését. Azért, hogy ez a tudás világos legyen, és az akadályok és elsötétedések megtisztítása intenzívebb legyen, megtanultuk és gyakoroljuk a kilenc tisztító légzést, és a Tsa Lung és Trul Khor jóga gyakorlatait.
A tummo és a Tsa Lung gyakorlatok a tantrikus gyakorlatok beteljesítő fázisához tartoznak. Ezekkel lehet végleg feloldani korábbi életek és a jelen karmikus mintáit, és megszabadulni a minket szorongató kényszerektől, olyasmiktől amiket valójában nem szeretnénk elkövetni, de mégis mintrha valamilyen rajtunk kívülálló erő erre kényszerítene. Tezin Wangyal azt tanítja, hogy ez azért van, mert a csatornáinkban és csakráinkban lévő prána áramlás szennyezett, s ez a prána energia fogva tartja tudatosságunkat. Úgy érezzük, mintha kívülről irányítana valaki bennünket. Pedig ez nem így van. Ezek a szennyzett prána örvények korábbi negatív gondolataink, érzelmeink és  tetteink lenyomatai. S mivel eddig nem ismertük valódi lényegüket, nem is tudtuk megtisztítani őket. Egyszer valamikor melletük döntöttünk, amikor bántottunk valakit, győlöltünk,  gyilkoltunk, vagy szenvedélyek mocsarába sűllyedtünk, önzően birtokolni akartunk valamit vagy valakit nem törődve a többiekkel. S mindezeknek a gyükéroka a félelem volt. Félelem az egónk elvesztésétől, félelem, hogy jelentéktelenné kitaszítottá vagy kiszolgáltatottá valunk, vagy a többiek bántani fognak, s elveszíthetjük az életünk fenntartásához szükséges dolgokat. Ez a félelem  minden nem megvilágosodott emberi lény sajátja. Már az anyaméhben is jelen van, képzeljük csak el, hogy szüleink szeretkeznek, esetleg nem is tudván, hogy mi már megfogantunk anyánk méhében. Ezt a magzat életét veszélyeztető élményként élheti meg. S aztán a születés, kibújunk egy szűk kijáraton, ahol majdnem megfulladunk, kibújva rögtön fázni kezdünk ( bent kellemes meleg volt, ehhez képest a kinti hőmérsékelt hideg.) Bántja a szemünket a fény és a levegő amit a tüdőnk belélegezni kényszerül csíp, és fájdalmat okoz a tüdőnknek.  Nem sorolom tovább a születássel járó esetleges traumákat, de csoda ha egész életünkre kihat ez a korai tudatküszöb alá süllyedt élményünk? Ha bizonytalanságot érzünk olyan helyzetekben, amkor nem kellene. Ha félünk elengedni a kapaszkodókat és gyakran nem bízunk magunkban, mert úgy gondoljuk, annyi veszély leselkedhet ránk. Vagy kompenzálunk és valmerők vagyunk - megpróbáljuk mások fölé helyezni magunkat, mert azt hisszük, hogy ez képes megvédeni a külső támadásoktól. Ezt folytatni lehetne vég nélkül. De itt most bnem ez a cél.

Csak arra akartam rávilágítani, hogy minden kinek van oka arra, hogy a tummot gyakorolja. Minden kinek lenne lehetősége megtisztulni a saját tudati  mintáitől, amik miatt nem lehet valóban önmaga. Erre szolgál a csatornák és a csakrák megtisztítása. Aminek egy fontos gyakolrata a tummo. Ahol a tűz és a nektár erejével megtisztulva újra megnyilvánul bennünk saját vajra természetünk. Amit soha nem veszítettünk el, csak elfelejtettük és a szennyeződések eltakarták. A tummo gyakolrattal nem létrehozunk, hanem lebontunk. Azért, hogy megtapasztalhassuk eredeti állapotunkat. A kondicionálatlan, nem kettős vajra természetünket. Ezért gyakoroljuk a belső tűz jógáját. Hogy végre visszajussunk önmagunkhoz.