AZ ÖT HARCOS SZÓTAG
Tenzin Wangyal Rinpocse tanításainak alapján

A fejem koronáján a nagy gyönyörűség palotájában
A Jóságos Gyökérlámához imádkozom:
Ó drága Tanító, ki felfeded tudatom természetét,

Kérlek áldj meg a tudat igazi arcának önfelismerésével!

Á

Éneklem újra és újra az önmagából eredő A hangot.

Ragyogó fehér fény sugárzik a homlok és fejtető csakrából.

Az elrejtett karmikus elhomályosulások a forrásuknál oldódnak fel.

Tiszta és nyitott, mint a felhőtlen égbolt a sivatag felett.

Időzzek benne változtatás és bonyolítás nélkül.

Minden félelmet legyőzve ,

Elérem a megingathatatlan bizonyosságot.

Tapasztaljam meg az üresség bölcsességét!

Az első szótag az ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Hosszan újra és újra zengetve a fejtetőre és homlokra koncntrálv feloldódik minden zavaró gondolat, érzés, kép és viszonyulás ami a hétköznapi tárgyak vilához fűződve azokhoz ragaszkodva vagy azokat elutasítva létrejött bennünk. Amit tapasztalunk az egy nyitottabb és világosabb üres tér, ami nem más mint a tudatosságunknak a tere. Az a fényes bölcsességtér, melyben a megnyilvánulásaink, gondolataink létrejönnek. Ez eredendően üres és világos. Mi mégis kötöttnek és kavargó hangokkal, formákkal telinek éljük meg. Azért mert nem tudjuk, hogy ezeket a képeket és gondolatokat mi magunk hozzuk létre. Sajnos leggyakrabban öntudatlanul. S miután kivetítettük a környzetünkre, tárggyá válik számunkra és onnan kezdve elkezd önálló életre kel, pedig a létezésének oka  nem más mint a mi ragaszkodásunk a létrehozott formához, gondolathoz, érzéshez. Elkezdjük valóságosnak tekinteni saját teremtményünket.

Aztán miután így megszilárdult rájövük, hogy ez mennyire köt bennünket, törődni kell vele, ott van és nem tudjuk megváltoztatni. Bár idővel már szabadulni szerertnénk a megúnt idgesítő vagy terhes kötelékből, amihez egyszer annyira ragaszkodtunk, mégsem tudjuk megváltoztatni. Ilyenkor elutasítás, viszolygás, győlölet kél fel bennünk és egyre erősebben érezzük, hogy valahogy el kell távolítani azt a tárgyat (kapcsolatot) az útból. Rángatjuk a köteleket, destruktív cselekedetekre ragadtatjuk magunkat, és persze a vége ennek mindig szenvedés, dráma, harc, megsemmisítés.

Pedig ha tudnánk, hogy csak mi tudjuk feloldni senki más. De nem az elutasításon keresztül, hanem csak úgy hogyha egyszerűen elengedjjük. Elengedjük az érzést, a gondolatot, feloldjuk a képet amit róla alkottunk. Van amikor ez gyorsan és könnyen megy, felidézzük a nem kívánatos helyzet vagy személy képét és a hozzá kapcsolódó érzéseket, körülményeket. Majd addig zengetjük az A hangot és

a fejtetőnkre koncentrálva, amíg a kép, és az érzés egyránt halványulni kezd, majd vissza oldódik abba a térbe, ahonnan keletkezett. Ami nem más mint a mi eredeti tiszta tudatosságunk teressége, ami eredendően üres és tiszta. Mikor ezt a tágas teret elkezdjük tapasztalni, a jelenség már beleolvadt és feloldódott. Ekkor örömet, gyönyört érzünk, mert az a tudatosság energia amit a nem kívánt dolog tőlünk elvett, felszabadul. Visszanyertük mint új friss teremtő potenciált, szabadságot és lehetőget arra, hogy a jövőben másképp, számunkra megfelelőbb módon alakítsuk a helyzetet.

Ez egy új szabad lehetőség kezdete, de csak akkor adatik meg, ha előtte a nem kívánt dolgot elengedjük. Teljesen és egészen. Ez nagyon fontos. Ezért minden érzést, és körülményt őszintén fel kell tárni magunk előtt, azért, hogy képesek legyünk felszabadítani. Minden negatív gondolatot érzést, és az össze mögöttes hiedelmet, ami zsarnokként kézben tart minket és nem engedi, hogy visszanyerük eredeti képességeinket, szabadságunkat. A forradalmak azért nem érhetnek célt a társadalomban, mert mindig valami külső dolog ellen harcolnak. Valamit kívül szeretnének megváltoztatni. A cipőt vakarják, pedig a láb viszket. E helyett az egyetlen lehetőség befelé fordulni, megérteni és meglátni világunk generáló törvényeit, azt a módot ahogy tudatunkkal létrehozzuk    

saját valóságunkat. Meglátni magunkban, hogy mit művelünk már hány év óta, és hány élet óta? És eldönteni, valóban így akarjuk folytatni még ezer évekig? Ha nem akkor ez az Öt harcos gyakorlat egy hatalmas lehetőség a változtatásra. Önmagunk és a működésmódunk megváltoztatására. S ha ez változuik, akkor azok a dolgok is meg fognak változni, amik körülvesznek minket. Meg fog változni az életünk. Tudatosabbak, önirányítottabbak leszünk, és képesek leszünk elkerülni olyan csapdákat az életben, amik sokszor tragédiákhoz vezettek minket korábban. Ez nagyon izgalmas kaland. Megváltozni és ezáltal a világunkat is átalakítani.