Tanácsok a Ca Lung-hoz

Az akadályok megtisztítása a Ca Lung gyakorlatokkal

Az öt Ca Lung gyakorlat elősegíti a fizikai, energetikai és mentális akadályok elengedését. Ca tibetiül azt jelenti csatorna, Lung pedig „életlélegzet” vagy szél. A tudat, légzés és mozgás egyesített koncentrációjával minden gyakorlatban megkíséreljük az illető konkrét csakrát, vagy energetikai központot a testben megnyitni és tisztítjuk az akadályokat, amelyek zavarnak, és elterelnek a létezés tiszta és nyitott terének felismerésétől.

A három fő csatorna

Amikor azon dolgozunk, hogy a Ca Lung gyakorlatokon keresztül tisztítsuk az akadályokat, képzeljük el a test három fő csatornáját: a központi csatornát és a két másodlagos csatornát. Ezek a csatornák fényből vannak. A kék központi csatorna a test közepén egyenesen emelkedik fölfelé a test központján keresztül, és a szívtől kezdve enyhén kiszélesedik a fej koronáján levő nyílásáig. Ezt a csatornát bambusz nyílvessző átmérőjűnek képzeljük el vagy jelenítjük meg. Az oldal-, vagy másodlagos csatornák – az egyik piros, a másik fehér – valamivel kisebb átmérőjűek, és a központi csatornához az alapjánál csatlakoznak körülbelül a köldök alatt négy ujjnyival. Az oldalcsatornák a testben a csatlakozási ponttól a központi csatorna két oldalán, azzal párhuzamosan egyenesen haladnak fölfelé. De amíg a központi csatorna egyenesen áthalad a koronán, az oldalcsatornák a koponyatető alatt visszafordulnak, a szemek mögött lefelé haladnak, és az illető orrnyílásoknál végződnek, illetve nyílnak. A jobb csatorna fehér és a módszert (ügyes eszközök), vagy minőségeket képviseli. Ez a férfi energiák csatornája. A bal csatorna vörös és a bölcsességet képviseli. Ez a női energiák csatornája.

A központi csatorna mentén csakrák találhatók, amelyek energiaközpontokhoz hasonlatosak, mindegyiknek más a minősége és mások a jellemzői, és különböző lehetőségeket kínálnak a gyakorlónak. A központi csatorna az ösvény számunkra. Ez nem fizikai út, vagy autópálya, hanem ösvény, a tudatosság áramlata. Ha tisztaságot érzünk, a tisztaság tudatállapot. Ha teljességet érzünk, az tudatállapot. Ha érezzük a minőségek jelenétét, az tudatállapot. Ha a minőségek megérésének az állapotát érezzünk, az tudatállapot. A megnyilvánulás tudatállapot. És miközben mindegyik tudat, tudat, tudat, tudat, mindegyik a következő szint alapja, és ezt hívják ösvénynek.

Lehet, hogy ha valakit nagyon szeretünk, azt kellene mondanunk: „A központi csatornámból szeretlek!” Ez jobb, mintha valakit a szívünkből szeretünk, mert ha azt mondjuk: „a szívemből”, akkor egyszerűen az érzelmeinkre utalunk. A központi csatorna a lényünk teljességének világos és nyitott kifejezése.

A tapasztalásban nehéz meghatározni a központi csatornát. Nincs rá közönséges kifejezés. Egyszerű kifejezéssel azt mondhatnánk, hogy valamilyen mély érzése annak, hogy otthon vagyunk saját magunkban, teljes tudatossággal  tökéletesen elnyugszunk, szemben az elalvás általi nyugodt időzéssel. Mindannyian tudjuk, hogyan nyugodjunk mély alvásban, de teljes tudatossággal nyugodni az nem olyasmi, amiről mindenki tudja, hogyan kell csinálni. A ca lung gyakorlatok hasznosak a teljes tudatossággal való nyugodt időzés blokkjainak és akadályainak eltávolítására.

Az Öt Ca Lung gyakorlat

A légzésnek négy szakasza van az öt gyakorlat mindegyikénél: belégzés, tartás, újra belégzés és kilégzés. Minden gyakorlatnál belélegzünk az orrunkon keresztül, és elképzeljük, hogy a lélegzet követi az oldalcsatornák pályáját, amíg el nem éri a csatlakozási pontot, ahogy azt az előbb leírtuk. Amikor a levegő eléri a csatornák találkozási pontját pont a köldök alatt, a két oldalsó csatorna energiája, a férfi és a női, egyesül, és felfelé mozog a központi csatornában. Képzeljük el, hogy a központi csatorna megtelik pozitív energiával, amely felemelkedik ahhoz a csakrához, ahol a konkrét gyakorlatban dolgozunk. Az egész folyamat alatt a lélegzetet benntartjuk, az összpontosítást pedig az adott csakránál tartjuk.

Miközben a lélegzetet minden gyakorlatban az ott megadott csakránál tartjuk, a prána pozitív minőségeit úgy tartjuk, mint ahogy az edény tartja a nektárt. Aztán kilélegzés nélkül újra rálélegzünk, kicsit több tiszta levegőt beszívva, és folytatjuk a lélegzet tartását a mozgás során. Ez a rálélegzés növeli a hőt és az energiát, ami támogatja azt, hogy a prána kiterjedjen az egész testben, mint a nektár. Ennek a szétterjedő pránának a fő koncentrációja minden gyakorlatban az ott megadott csakra területe. A mozgás végén a kilégzés leszáll a központi csatornában, és az oldalcsatornákon és az orrnyílásokon keresztül távozik. Gondoljuk azt, hogy ez a kilégzés kimeríti, kilöki és megtisztítja a blokkokat és akadályokat, amelyek elhomályosítanák a természetes tudatosságunkat. Képzeljük el, hogy a csakra maga kinyílik és tisztul, és támogatja a nyitott tudatosság tapasztalását abban a csakrában. Ennél a pontnál a légzés mindenkinél visszatér a normális menetéhez, miközben nyitott tudatosságban időzünk.

Amikor a ca lung-ot végrehajtjuk, ajánlatos, hogy mindegyik gyakorlatot legalább háromszor ismételjünk. Ezek a gyakorlatok megtisztíthatják a durva akadályokat, amelyek betegséget, vagy erős negatív érzelmeket okoznak, megtisztítják és kimerítik azt a lendületet, amely az elhomályosító gondolatokat mozgatja, és megtisztíthatják a finom akadályokat is, amelyek zavarják azt a képességünket, hogy felismerjük a saját természetes tudatunkat és elnyugodjunk benne.

A hármas sorozat végén egyszerűen időzzünk, figyelmünkkel abban a csakrában, amellyel éppen dolgoztunk, megnyílva és ellazulva, ahogy a fizikai és aztán az energetikai szintű energiák elrendeződnek. Nyugtassuk a tudatunkat abban a nyitott térben, amely abban a csakrában tárul fel, mindaddig, amíg a tapasztalás friss és természetes marad. Ha nyitott szemmel tudunk időzni, az a legjobb. Ha úgy érezzük, hogy nyitott szemmel elterelődünk, akkor egyszerűen csukjuk be a szemünket.

 1.) A felfelé mozgó ca lung gyakorlata megnyitja a torok-, homlok- és korona csakrákat. Lélegezzünk be az oldalsó csatornákon keresztül és képzeljük el, hogy a tiszta levegő belép a központi csatornába, és megtölti azt fel egészen a torok csakráig. Tartsuk vissza a lélegzetet, az összpontosítást arra a csakrára koncentrálva. Újra lélegezzünk be, folytassuk a tartást és az összpontosítás fenntartását. Érezzük, ahogy a finom lélegzet belül fölfelé kiterjed, táplálva a fejen található összes érzékszervet. Tudatosítsuk azokat az akadályokat, amiket itt szándékozunk megtisztítani és kiüríteni. Lassan kezdjünk körözni a fejünkkel, ötször az óramutatóval ellentétes irányba. Érezzük, ahogy a finom lung felfelé mozog a fejünkön keresztül spirális mozgással. Aztán fordítsuk meg az irányt, és forgassuk a fejünket ötször az óramutató járásával egy irányba, folytatva ugyanazt az érzést, ahogy a nektár spirális mozgással fölfelé kiterjed, mintha lemosna és megtisztítana mindent, amit megérint. A mozgás végén lélegezzük ki a levegőt. Képzeljük el, hogy a lélegzet leszáll a központi csatornában, és az akadályok elhagyják a testünket az orrnyílásokon keresztül az oldalcsatornákon át. Kilégzés közben a figyelmünket fölfelé irányítjuk, miközben elképzeljük, hogy a finom lung által szállított akadályokat kifújjuk a korona csakrán keresztül. Ismételjük a gyakorlatot összesen háromszor. A kilégzés minden ismétlésnél csökkenti és megtisztítja az akadályokat. A harmadik ismétlés után nyugtassuk a tudatunkat nyitott tudatosságban, a torok-, homlok- és korona csakrát nyitottnak és tisztának érezve. A szemünk ekkor lehet nyitva, vagy csukva. Időzzünk nyitott tudatosságban mindaddig, amíg a tapasztalás friss és természetes marad.

MEGJEGYZÉS: A tanításoknak megfelelően a légzést minden gyakorlat alatt visszatartjuk, és csak a végén lélegzünk ki. Ha azonban a gyakorlat befejezése előtt úgy érezzük, hogy több levegőre van szükségünk, csináljunk egy rövid rálégzést. Ha ennyi levegő sem elég, ismételjük a mozgást öt helyett csak háromszor.  A kitartásunkat fokozatosan építsük fel, amíg el nem jutunk odáig, hogy képesek vagyunk ötször ismételni.

 2.) Az életerő ca lung gyakorlat a szív csakrát nyitja meg. Lélegezzünk be az orrunkon, az oldalsó csatornák pályáját követve, képzeljük el, hogy a lélegzet belép a központi csatornába a csatlakozásnál, és felemelkedik a szívhez. Tartsuk vissza a lélegzetet a mellkas szintjén a szív csakrára koncentrálva. Újra lélegezzünk be, az összpontosítást tartva és fenntartva a szív csakrán, miközben érezzük, ahogy a lung belül kiterjed a mellkasban, táplálva szív területét. Lehet, hogy érezzük, vagy érzékeljük az akadályokat, amelyeket szeretnénk kiüríteni és megtisztítani. Nyújtsuk ki a jobb kezünket egyenesen jobbra, és körözzünk a jobb karunkkal ötször a fejünk fölött az óramutatóval ellentétes irányban, olyan mozgással, mintha egy lasszót lengetnénk. Érezzük, hogy az élettel teli levegő kiterjeszti a mellkasunkat és az életerőnk erősödik. Aztán körözzünk a bal kezünkkel ötször az óramutatóval egy irányban ugyanolyan lasszós mozgással. Még mindig visszatartva a lélegzetet és fenntartva a fókuszt, tegyük a kezünket a csípőnk két oldalára, és körözzünk a felsőtestünkkel ötször jobbra, aztán ötször balra. A végén lélegezzük ki a levegőt elképzelve, hogy leszáll a központi csatornán keresztül, felemelkedik az oldalcsatornákon át, és az orrnyílásokon keresztül kiengedjük. Érezzük, ahogy az akadályok a kilégzéssel eltávoznak és kiürülnek. Képzeljük el, hogy a szív csakra szintén megnyílik és ellazul. Ismételjük ezt a gyakorlatot összesen háromszor. A végén időzzünk nyitott tudatosságban a szív csakránál való megnyílás által befogadott vagy támogatott összpontosítással. Maradjunk olyan sokáig, amíg a tapasztalás friss és természetes marad.

3.) A tűzszerű ca lung gyakorlat a köldök csakrát nyitja meg. Lélegezzünk be tiszta levegőt az orrunkon keresztül, követve az oldalsó csatornák pályáját és vigyük a lungot vagy pránát a csatlakozáshoz, ahol belép a központi csatornába, és felemelkedik a köldökig. Tartsuk a levegőt váza tartással (tibeti: bar lung, szanszkrit: kumbhaka). A váza tartás arra utal, hogy a végbélnyílás, a gát, és a medence izmait felhúzzuk egy kosarat létrehozva, miközben a rekeszizmot lefelé nyomjuk egy fedőt alkotva. Ügyeljünk arra, hogy ne tartsuk túl nagy nyomással és feszítéssel. Koncentráljuk a tudatunkat a köldök csakrára a „vázán” belül. Újra lélegezzünk be, fenntartva az összpontosítást és a váza tartást. Érezzük, ahogy a lung szétárad, megtöltve a vázát és táplálva a köldök területét. Forgassuk a hasat ötször az óramutatóval ellentétes irányba, fenntartva a koncentrációt és a váza tartást, és tudatosítsunk bármilyen akadályt, amit tisztítunk. Aztán forgassunk ötször az óramutatóval egy irányba. A mozgás végén a kilégzés lefelé megy a központi csatornában és ki az oldalcsatornákon át az orrnyílásokon keresztül. Érezzük, hogy az akadályok eltávoznak a lélegzetünkkel és feloldódnak a térben. Érezzük a megnyílást és az elengedést a köldök csakránál. Ismételjük a gyakorlatot összesen háromszor. Aztán időzzünk nyitott tudatosságban összpontosításunkkal a köldök csakránál maradva. Időzzünk olyan sokáig, amíg a tapasztalás friss és természetes marad.

4.) Az átható lung gyakorlat fókusza a három csatorna csatlakozásánál kezdődik, a központi csatornán keresztül mozogva áthatja az egész testet, és aztán kiárad a test határain túlra. Lélegezzünk be tiszta levegőt az oldalsó csatornákon keresztül a csatlakozásig, a lungot vigyük be a központi csatornába, az összpontosítást és a levegőt ott tartva. Képzeljük el, hogy a lung szétterjed az egész testben. Újra lélegezzünk be, elképzelve és érezve az élettel teli lélegzet szétterjedését, különösen azokat a helyeket áthatva, ahol az energia blokkoltnak tűnik. Ahogy érezzük az élettel teli lélegzet szétterjedését a testünkben, emeljük fel a kezünket, a fejünk fölé. Tapsoljunk erősen a fejünk fölött, és dörzsöljük össze a tenyerünket, hő és energia érzését előállítva. Folytatva a lélegzet visszatartását, masszírozzuk végig az egész testünket, különösen azokat a helyeket, ahol valamilyen károsodást érzünk, vagy blokkot tapasztalunk. Érezzük, ahogy ezek a területek élővé válnak, mintha a testünkben minden sejt élő lélegzettel vibrálna. Még mindig tartva a lélegzetet, hajtsunk végre nyíl lövéséhez hasonló mozdulatot, a felsőtestet megnyitva. Csináljuk ezt ötször jobbra, aztán ötször balra. A végén, amikor kilélegzünk a lung leszáll a központi csatornában, az akadályokat pedig kifújjuk az orrlyukakon keresztül az oldalcsatornákon át. Érezzük az elengedést a test összes pórusán keresztül. Hagyjuk a légzésünket visszaállni normálisra, aztán ismételjük a gyakorlatot összesen háromszor. Befejezésként nyugodjunk nyitott jelenlétben. Az összpontosításunk maradhat a három csatorna csatlakozásánál levő csakránál. Időzzünk mindaddig, amíg a tapasztalás friss és természetes marad.

5.) A lefelé-mozgó vagy tisztító ca lung gyakorlat a titkos csakrát nyitja meg.  A jobb lábunkat a bal elé téve, a kezünkkel a térdünket fogva, lélegezzünk be az orrunkon keresztül, követve az oldalsó csatornák pályáját, vigyük a lungot vagy pránát a csatlakozáshoz. A központi csatorna alján van a titkos csakra. Alakítsuk ki a „kosár tartást” felhúzva a végbélnyílás, a gát, és a medence alsó izmait. Koncentráljuk a figyelmet és az élettel teli lélegzetet a titkos csakrára a kosár tartás által támogatva. Újra lélegezzünk be, és folytassuk az összpontosítás fenntartását és tartsuk a lélegzetet, miközben hagyjuk a lungot szétterjedni, érezve, hogy tápláljuk ezt a területet. Tudatosítsuk a konkrét blokkokat, amiket éppen tisztítunk. Tartsuk a jobb térdünket mindkét kezünkkel, és forduljunk felé. Forgassuk az alhast az óramutatóval ellentétes irányban ötször. Aztán fogjuk meg a bal lábunkat a térdünknél és forduljunk felé. Forgassunk az óramutatóval egy irányban ötször. Aztán fogjuk meg mindkét térdünket és forgassuk az alhasunkat az óramutatóval ellentétes irányban ötször. Ha van még elég levegőnk, megcsinálhatjuk az öt óramutató irányú forgatást is. A mozgás alatt végig tartjuk a levegőt, az izmokat felhúzva, hogy létrehozzuk a kosár tartást, és az összpontosítást fenntartjuk a titkos csakrán, ahogy az akadályok kiürítésén és megtisztításán dolgozunk. A végén lélegezzük ki a levegőt az orrunkon keresztül, miközben az akadályok, amiket a prána hordoz, az oldalcsatornákon át a lélegzettel eltávoznak, hogy szétoszoljanak a térben. Képzeljük el, hogy a titkos csakra ellazul és kinyílik, és a finom energia lefelé mozog a titkos csakrán keresztül. Ismételjük a gyakorlatot összesen háromszor.

Ha ez az utolsó ismétlés, maradjunk hosszabban a kontempláció állapotában, tapasztalva a test, energia és tudat szintjén a változásokat. Mélyen nyugodjunk nyitott, természetes tudatosságban mindaddig, amíg a tapasztalás friss marad.

[A következő szemelvényeket a 2006-os Nyári Elvonulás második beszédéből vettük.]

A ca lung gyakorlatok végzése mögötti gondolat az, hogy támogassuk a megnyílás fizikai érzését, a megnyílás energetikai érzését, a megnyílás mentális érzését. Minden ca lung gyakorlat után a fizikai tapasztalás valamikor elrendeződik. Aztán az energetikai érzés valamikor feloldódik. A tudat egyfajta nyitottság érzést érez. Időzzünk benne. Ez a három fázis egészen világos, ha gondosan odafigyelünk a gyakorlatok során.

Erősebb kapcsolatot találunk az elsőhöz, a fizikai megnyíláshoz, mert jobban érezzük az összehúzást és elengedést. Bármilyen fizikai blokkjaink vannak, amelyeket erősen érzünk, amikor elengedjük őket, azt is erősen érezzük. Azután a felnyíló térhez való kapcsolat kevésbé világos, mert nem vagyunk túl otthonosak ezzel a térrel. Sokkal jártasabbak vagyunk a blokkal. Amikor jártasak vagyunk a blokkal, az elengedés pillanatában nagyon érezzük az összekapcsolódást saját magunkkal, és nagyon tisztának és világosnak érezzük magunkat, de egy idő után nem tudjuk, hogy mi történik. Ezeknek a tanításoknak megfelelően több tudatosságot kell művelnünk a blokk elengedése után, mert a felnyíló térben finom megkülönböztetések vannak. Az öt különböző gyakorlattal fizikailag érezhetjük, hogy valami kioldódik a testben az öt helyről. A végén, amikor teljesen feloldódik, és nem marad semmi, nem érzünk túl nagy különbséget az öt tér között. Elvben azonban azok a terek különbözőek. Valamikor a megkülönböztetések egybeolvadnak, de vannak különbségek is, és azok a különbségek a fő forrásai azoknak a minőségeknek, amelyek megnyilvánulnak.

Általános példaként vegyük a haragot. Szeretet érezni nehéz lesz, hacsak a haragot nem gyógyítjuk meg, vagy minimalizáljuk, bármilyen formában létezzen is. Legyen bár nagyon aktív, elfojtott, vagy rejtett harag, azért, mert a harag blokkolja a szeretet, nagyon nehéz lesz őszinte, spontán szeretet érezni. Ha valaki a haraggal dolgozik, és megtisztítja, vagy felszabadítja a haragot, a tér, amiben a haragot megtisztítja, az nagyon egyedi. Nem ugyanolyan, mint az a tér, amely akkor van jelen, amikor a szomorúság tisztul. Amikor a szomorúság tisztul, az a tér örömöt enged meg. Amikor a harag tisztul, az a tér szeretetet enged meg.

Mi a szeretet? Melyik csatornában van? Miközben nehéz a helyét megtalálni és leírni és a súlyát megmérni és a méretét lemérni, semmilyen módon nem tagadhatjuk a szeretet erejét. Megpróbáljuk lerögzíteni és a helyét megtalálni, de ez az egyike a legnehezebben lerögzíthető minőségeknek. Ez azt jelenti, hogy ez a teljes rendszerünkben létezik – a tudatunkban és a testünkben és a csatornákban és a szívben. A kérdés az, hogy milyen könnyen férhetünk hozzá a térhez és a nyitottsághoz – a bölcsesség érzéséhez? És milyen könnyen férünk hozzá, hogy olyan minőségeket érezzünk, mint szeretet és öröm? Milyen könnyű számunkra, hogy érezzük ezt a kettőt – a bölcsességet és a minőségeket – ez az a kérdés, amit fel kell tennünk magunknak. Milyen könnyen elérhetők ezek számunkra?     

AZ ÖT HARCOS SZÓTAG GYAKORLATA
Tenzin Wangyal Rinpocse tanításainak alapján

A fejem koronáján a nagy gyönyörűség palotájában
A Jóságos Gyökérlámához imádkozom:
Ó drága Tanító, ki felfeded tudatom buddha természetét,

Kérlek áldj meg a tudat igazi arcának önfelismerésével!

Á

Éneklem újra és újra az önmagából eredő A hangot.

Ragyogó fehér fény sugárzik a homlok és fejtető csakrából.

Az elrejtett karmikus elhomályosulások a forrásuknál oldódnak fel.

Tiszta és nyitott, mint a felhőtlen égbolt a sivatag felett.

Időzzek benne változtatás és bonyolítás nélkül.

Minden félelmet legyőzve,

Elérem a megingathatatlan bizonyosságot.

Tapasztaljam meg az üresség bölcsességét!

OM

Éneklem újra és újra az önmagától tiszta OM hangot.

Ragyogó vörös fény sugárzik a torok csakrából.

A négy mérhetetlen minden tudása ás tapasztalása,

Mint a napfény kel fel a tiszta felhőtlen égen.

Időzöm benne: tiszta, sugárzó és teljes.

Legyőzve a remény minden feltételét,

Elérem a szüntelen bizonyosságot.

Tapasztaljam meg a tükörszerű bölcsességet!

HUNG

Éneklem újra és újra a HUNG nem kettős hangját.

Ragyogó kék fény sugárzik a szív csakrából.

A Négy Mérhetetlen bölcsességének hője,

Napfényként árad minden irányban.

Engedem, hogy a számomra szükséges minőség,

A nem kettős bölcsességből sugározzon.

Legyőzve a kétely minden torzítását,

Elérem a kétségektől mentes bizonyosságot.

Tapasztaljam meg az azonosság bölcseségét!

RAM

Éneklem újra és újra az érlelő RAM hangot.

Ragyogó vörös fény sugárzik a köldök csakrából.

A szükséges megvilágosodott minőségek beérnek,

Mint gyümölcs a napfény melegében.

Meditálunk a magától felkelő erényeken.

legyőzve a viszályos érzelmek démonjait,

Elérem az érett bizonyosságot.

Tapasztaljam meg a megkülönböztető bölcsességet!

DZA

Éneklem újra és újra a cselekvő DZA hangot!

Ragyogó zöld fény sugárzik a titkos csakrából.

Minden lényhez aki szükséget szenved.

Ahogy a jó aratás éhínséget szüntet,

A Négy mérhetetlen boldogságot és szabadságot áraszt.

Legyőzve a külső akadályokat,

Elérem az erőfeszítésmentes bizonyosságot.

Tapasztaljam meg a mindent beteljesítő bölcsességet!

Felajánlás

A három kapum által felhalmozott minden erényt,

Fölajánlom a három birodalom lényei javára,
Tisztuljunk meg a három méreg révén felhalmozott ősszes elhomályosulástól,

És gyorsan érejük el a tökéletes buddhaság három testét!

AZ ÖT HARCOS SZÓTAG
Tenzin Wangyal Rinpocse tanításainak alapján

A fejem koronáján a nagy gyönyörűség palotájában
A Jóságos Gyökérlámához imádkozom:
Ó drága Tanító, ki felfeded tudatom természetét,

Kérlek áldj meg a tudat igazi arcának önfelismerésével!

Á

Éneklem újra és újra az önmagából eredő A hangot.

Ragyogó fehér fény sugárzik a homlok és fejtető csakrából.

Az elrejtett karmikus elhomályosulások a forrásuknál oldódnak fel.

Tiszta és nyitott, mint a felhőtlen égbolt a sivatag felett.

Időzzek benne változtatás és bonyolítás nélkül.

Minden félelmet legyőzve ,

Elérem a megingathatatlan bizonyosságot.

Tapasztaljam meg az üresség bölcsességét!

Az első szótag az ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Hosszan újra és újra zengetve a fejtetőre és homlokra koncntrálv feloldódik minden zavaró gondolat, érzés, kép és viszonyulás ami a hétköznapi tárgyak vilához fűződve azokhoz ragaszkodva vagy azokat elutasítva létrejött bennünk. Amit tapasztalunk az egy nyitottabb és világosabb üres tér, ami nem más mint a tudatosságunknak a tere. Az a fényes bölcsességtér, melyben a megnyilvánulásaink, gondolataink létrejönnek. Ez eredendően üres és világos. Mi mégis kötöttnek és kavargó hangokkal, formákkal telinek éljük meg. Azért mert nem tudjuk, hogy ezeket a képeket és gondolatokat mi magunk hozzuk létre. Sajnos leggyakrabban öntudatlanul. S miután kivetítettük a környzetünkre, tárggyá válik számunkra és onnan kezdve elkezd önálló életre kel, pedig a létezésének oka  nem más mint a mi ragaszkodásunk a létrehozott formához, gondolathoz, érzéshez. Elkezdjük valóságosnak tekinteni saját teremtményünket.

Aztán miután így megszilárdult rájövük, hogy ez mennyire köt bennünket, törődni kell vele, ott van és nem tudjuk megváltoztatni. Bár idővel már szabadulni szerertnénk a megúnt idgesítő vagy terhes kötelékből, amihez egyszer annyira ragaszkodtunk, mégsem tudjuk megváltoztatni. Ilyenkor elutasítás, viszolygás, győlölet kél fel bennünk és egyre erősebben érezzük, hogy valahogy el kell távolítani azt a tárgyat (kapcsolatot) az útból. Rángatjuk a köteleket, destruktív cselekedetekre ragadtatjuk magunkat, és persze a vége ennek mindig szenvedés, dráma, harc, megsemmisítés.

Pedig ha tudnánk, hogy csak mi tudjuk feloldni senki más. De nem az elutasításon keresztül, hanem csak úgy hogyha egyszerűen elengedjjük. Elengedjük az érzést, a gondolatot, feloldjuk a képet amit róla alkottunk. Van amikor ez gyorsan és könnyen megy, felidézzük a nem kívánatos helyzet vagy személy képét és a hozzá kapcsolódó érzéseket, körülményeket. Majd addig zengetjük az A hangot és

a fejtetőnkre koncentrálva, amíg a kép, és az érzés egyránt halványulni kezd, majd vissza oldódik abba a térbe, ahonnan keletkezett. Ami nem más mint a mi eredeti tiszta tudatosságunk teressége, ami eredendően üres és tiszta. Mikor ezt a tágas teret elkezdjük tapasztalni, a jelenség már beleolvadt és feloldódott. Ekkor örömet, gyönyört érzünk, mert az a tudatosság energia amit a nem kívánt dolog tőlünk elvett, felszabadul. Visszanyertük mint új friss teremtő potenciált, szabadságot és lehetőget arra, hogy a jövőben másképp, számunkra megfelelőbb módon alakítsuk a helyzetet.

Ez egy új szabad lehetőség kezdete, de csak akkor adatik meg, ha előtte a nem kívánt dolgot elengedjük. Teljesen és egészen. Ez nagyon fontos. Ezért minden érzést, és körülményt őszintén fel kell tárni magunk előtt, azért, hogy képesek legyünk felszabadítani. Minden negatív gondolatot érzést, és az össze mögöttes hiedelmet, ami zsarnokként kézben tart minket és nem engedi, hogy visszanyerük eredeti képességeinket, szabadságunkat. A forradalmak azért nem érhetnek célt a társadalomban, mert mindig valami külső dolog ellen harcolnak. Valamit kívül szeretnének megváltoztatni. A cipőt vakarják, pedig a láb viszket. E helyett az egyetlen lehetőség befelé fordulni, megérteni és meglátni világunk generáló törvényeit, azt a módot ahogy tudatunkkal létrehozzuk    

saját valóságunkat. Meglátni magunkban, hogy mit művelünk már hány év óta, és hány élet óta? És eldönteni, valóban így akarjuk folytatni még ezer évekig? Ha nem akkor ez az Öt harcos gyakorlat egy hatalmas lehetőség a változtatásra. Önmagunk és a működésmódunk megváltoztatására. S ha ez változuik, akkor azok a dolgok is meg fognak változni, amik körülvesznek minket. Meg fog változni az életünk. Tudatosabbak, önirányítottabbak leszünk, és képesek leszünk elkerülni olyan csapdákat az életben, amik sokszor tragédiákhoz vezettek minket korábban. Ez nagyon izgalmas kaland. Megváltozni és ezáltal a világunkat is átalakítani.